Az egyik kisfiú leckefüzetét az anyukája adta át nekem, és közben mosolyogva mondta:
„Van nálunk egy külön Tünde-füzet is… direkt arra, amikor ide jövünk.”
Nagyon szívmelengető volt ez a mondat. ![]()
Hogy van olyan család, ahol tényleg tartanak egy külön füzetet a „Happy Bee-s” napokra, és hogy ez már része lett a hétköznapjaiknak.
Ilyenkor mindig megállok egy pillanatra, és elgondolkodom azon, amiben hiszek: hogy igen, a gyerekeknek — és a szülőknek is
— szükségük van a kiszámítható, nyugodt délutánokra.
Egy helyre, ahol lehet kérdezni, ahol újra elmagyarázzuk a tananyagot, ha kell, és ahol tényleg odafigyelünk mindenkire.
Szóval ma ennyi történt:
– egy Tünde-füzet,
– egy kedves anyuka,
– egy mosolygós gyerek,
… és egy olyan délután, amiért érdemes csinálni ezt az egészet. ![]()
![]()
(Ha szeretnéd tudni, hogyan telnek nálunk a délutánok, írj nyugodtan. Szívesen mesélek.)